A gróf Eszterházy-kastély parkja egy hatalmas kertkompozíció része. Ez a kompozíció, a tatai park-együttes a magyarországi kertmûvészet történetének kimagasló értékû és jelentõségû emléke. Különlegessé teszi, hogy a kiterjedt parkrendszer az egész várost és tájat behálózza, "parkosítja".
Az eredeti tatai park-kompozíció egybefüggõ rendszerét jól megfigyelhetjük Háry Gyula által a XIX-XX. sz. fordulóján festett , jelenleg a tatai várban, a Kuny Domokos múzeum gyûjteményében látható akvarelljén, mely gyakorlatilag egy nagyszabású park-terv az Öreg-tó és a Cseke-tó köré komponálva.
Ez ország egyik legrégebbi tájképi parkja, melyrõl Kazinczy Ferenc (1759-1831) és az angol utazó, Robert Townson is megemlékeznek utazásaik során. A parkban létesített különféle épületek közül több ma is látható, például az 1801-ben Charles Moreau (1758-1841) építette mûrom. Köztudott, hogy ebbõl a parkból terjedt el az országban a szomorúfûz, és a jegenyenyár.
E nagylélegzetû kompozíció kicsiny, de korántsem értéktelen, jelentéktelen darabja az Esterházy-kastélyhoz tartozó kastélypark. A kastély közvetlen környékén sûrítve megtalálható mindaz, ami az egész parkegyüttes értékét adja. Ezen értékek közül ki kell emelni az épített elemek jelentõségét. Grották, mûromok, szobrok, sziklacsoportok szolgálták a XVIII. század végén kialakított szentimentális park hangulatkeltõ hatását. Ezek az elemek jórész ma is megvannak, s a kastély közvetlen környezetének értékét döntõen meghatározzák.
A kastélykert mai állapotán jól leolvasható az elmúlt évtizedek építõ és romboló hatása. Szerencsére az épített elemeket nem pusztították el, de a gondoskodás hiánya mindegyikükön felfedezhetõ. A grotta - amely nem egyedüli a mûbarlang mûfajában e park-együttesben - állapota a legveszélyeztetettebb. A tetején nõtt fa gyökereinek feszítõ hatása, a bejárat körüli sziklák leomlása, az oldalfal külsõ kõrétegének megbomlása hamarosan végzetes következményekkel járhat.
Egy kisebb Lourdes-i grotta is található a "kiskastély" közelében. Ennek belsõ felületérõl már nagyrészt hiányzik az egykori édesvízi mészkõ-burkolat, amely oly jellegzetesen "barlang-szerûvé" tette.
A parkban található egy álló szoboralak, melynek feje és az általa egykor tartott tábla is hiányzik. Ennek ellenére megállapítható, hogy igen jelentõs szobrászati alkotásról van szó, amely a szentimentális kerti emlékmûvek ritka, szoboralakkal kombinált példája hazánkban.
A kiskastély fõbejáratához íves kétkarú lépcsõ vezet, melynek tengelyében barokk szökõkút látható A kút szobrát Schweiger Antal faragta 1800 körül. A közepét díszítõ kõszobor feje szintén hiányzik, felülete kopott, az egykor vizet lövellõ nyílások ma már csak sejthetõk. A maga mûfajában - korának ránk maradt emlékeként - hazánkban ma már ritkaságnak számító alkotás. A kõszobor lehullott fejét sikerült raktárba mentenünk.
A növényállományban viszonylag jelentõs mennyiségû értékes, idõs faegyed maradt meg, azonban az eredeti cserjeállományból semmi sem lelhetõ fel. A második világháború utáni évtizedekben átgondolatlan fatelepítés történt, fõként örökzöldekkel (tuják, lucfenyõk stb.) és ipari nyárfákkal. Ezek jelentõsen zavarják a park összképét, idegenek annak stílusától, hangulatától, az utóbbiak pedig még az épületeket, az értékes faállományt, és a kerti építményeket is veszélyeztetik.
A hatalmas egységnek csupán egy kis szelete, a kastélypark áll intézményünk vagyonkezelésében, ezt történeti hitelességgel igyekszünk rekonstruálni.
