A kastély a II. világháborút követõ államosítás után kórházként, idegszanatóriumként mûködött.

Esterházy-kastély

A mûemlékidegen funkció meglepõ módon nem tett jóvátehetetlen károkat az épületben, így annak történetérõl, építési periódusairól feltehetõleg egy alaposabb szondázásos kutatás, valamint a meglévõ mûtárgyak, és építészeti elemek (nyílászárók, zárszerkezetek, falak) szakértõi vizsgálata sokat ki tud majd deríteni.
A nagykastély földszintjén a birtokunkban lévõ leírások ebédlõrõl és kápolnáról beszélnek, valószínûleg ez utóbbi helyiség ablakmaradványait találtuk meg a padláson. A földszinti folyosóra nézõ belsõ ablakok kõkeretei arra engednek következtetni, hogy ez a folyosó eredetileg nyitott tornác volt, csak késõbb építették be.
Az emeleten található a márványfürdõszoba, és az un. hollandi csempés fürdõszoba, amelyek feltehetõleg 1897-ben kerültek kialakításra.
A termek falain lévõ jelenlegi festés korabeli díszítõfestést takarhat. Erre több nyom is utal, és az elsõdleges vizsgálat szerint több réteg is elõfordulhat. Külön meg kell említeni a kastély egyik emeleti dísztermét, az un. "aranytermet", mint a kastély legimpozánsabb helyiségét, mely zöld faburkolatos, aranyozott stukkós díszítésû királyi díszebédlõt formáz. Ez a szoba szolgált szalonul az 1897-es hadgyakorlat alkalmával itt idõzõ Ferenc József császár és magyar király számára, míg a kastély másik végében elhelyezkedõ termek II. Vilmos német császárnak adtak pazar szállást. Az "aranyterem" mögötti, tóra nézõ, szintén faburkolatos, kályhás és kandallós díszterem az 1809-es békekötés miatt érdekes: ebbõl a terembõl nyílik az északi toronyba az a kis kabinetszoba, ahol a békeszerzõdés aláírása megtörtént. A belsõ nyílászárók eredeti színe valószínûsíthetõen nem fehér volt, több helyütt elõtûnik egy zöld festésréteg a jelenlegi alól. Megmaradt a kastély könyvtárterme is, eredeti berendezéssel. Sajnos a könyvek hollétérõl nincs információnk.
Igen értékesek még az eredeti épületszerkezeti elemek, nyílászárók, zárszerkezetek, kályhák, kandallók, alabástrom csillár, szép lámpák, falikarok, csillárok, stb.
Az ún. kiskastély a mûemlékegyüttes feltehetõen legkorábban épült szárnya. Rendkívül értékes és érdekes belsõépítészeti szerkezetei (feltolható szárnyú, kosáríves záródású ablakok, festett ajtók, díszes spaletták, stukkók, festett mennyezetek ) különlegessé és egyedülállóvá teszik a magyar építészettörténetben. Egyik legszebb terme a sorozatos beázások következtében majdnem tönkrement, belsõ udvarra nézõ terem, melyet az ajtók feletti un. szupraporta mezõben stukkós keretbe foglalt vadászjelenetek után "vadászteremnek" szoktunk nevezni.
A kastély eredeti berendezését sajnos széthordták, azt a stílusnak megfelelõen, a meglévõ archív fényképek alapján (KÖH Fényképtár, Kuny Domokos Múzeum) lehet rekonstruálni.
A kiskastélyhoz kapcsolódó melléképületekhez további - egykor valószínûleg gazdasági funkcióval bíró - melléképületek csatlakoznak, melyeknek a Kastély térre nézõ homlokzatai jellegzetesen barokk képet mutatnak.
A kastélyegyütteshez kapcsolódott valamikor a szintén az Öreg-tó partján álló, illetve arra nézõ két lovarda épületsora is, melyek jelenlegi ismereteink szerint magántulajdonban vannak.
Az Eszterházy-sétány nyugati oldalán állt az egykori Eszterházyak által alapított "Tatai Várszínház". Ferdinánd Fellner (1847-1916) és Hermann Helmer (1849-1919) tervezték Eszterházy Miklós József gróf (1839-1897) megbízásából. Más híres mûveik többek közt a pesti Vígszinház, vagy a Fõvárosi Operettszínház. Az épület az egykori, Balogh Ferenc által építtetett sörház épületének helyére került, mely maga is színházi elõadásoknak adott helyszínt már 1766 tavasza óta. Eszterházy Miklós József, a tatai lovassport megteremtõje elsõsorban a lovas játékokra és versenyekre odasereglõ közönség számára szorgalmazta az elõadásokat. A gróf fontos színháztörténeti szerepet töltött be Madách Imre: "Az Ember tragédiája" díszleteinek a Zichy Mihály féle illusztrációk alapján történt megalkotásával. A díszletek nagyban hozzájárultak a darab külföldi népszerûsítéséhez.
Halála után utódai nem foglalkoztak a színházi elõadásokkal, az épület pedig pusztulásnak indult. 1913-ban roskatag állapotára hivatkozva lebontották az épületet, mely annyi éven át adott otthont a tatai színjátszó kultúrának. Ma emléktábla jelöli Thália egykori tatai szentéjének helyét.