Az épület története még
a középkorban kezdõdik.
Haüy 1687. évi vártérképén
a mai épület helyén 2 középkori ház
állott 5. és 6. számmal. Az 5 számú
ház tulajdonosai:
1454-ben Váczi Miklós ötvös, 1457-ben Henrik
íjgyártó, majd örökösei, 1479-ben
Dénes posztós, Péter nyerges és Prokop
késes, 1487-ben Olasz Márton szabó voltak.
1696-ban a "Zaiger über die Vöstung" ugyancsak
két házat szerepeltet, de 4. és 5. számozással
az alábbi megjegyzéssel: "No 4. Ház a Fõ
téren, homlokzata 7 öl 2 láb, hátoldala
4 öl, 3 láb, mindkét oldala 19 öl, egyforma
hosszú, részben még jó falai, boltozatai
és I pincéje van. Waigl Fülöp polg. fakereskedõ."
|
 |
|
| De la Motte palota |
|
"No. 5. Ház a Fõtéren, homlokzata 5 öl,
4 láb, hátoldala 6 öl, mindkét oldala 19
öl, egyforma hosszú. Teljesen elpusztult romhalmaz. Waigl
Fülöp polg. fakereskedõ. Waigl Fülöp és
neje Gertrud fakereskedõ az ingatlant 1696. június 25-én
kapta. A ház további tulajdonosai Schulcz János
és neje Mária Judit, akik vétel útján
szerezték meg az ingatlant 1723-ban. Feltehetõen ekkor
egyesítették a két ingatlant, s ekkor kapta az
épület korabarokk architektúráját.
Schulzéktól 1760-ban vétel útján
báró de la Motte des Alnois Ferenc Károly Hyachintus
cs. mérnökkari alezredes és neje, Neuner és
Hochenberg Krisztina tulajdonába került az ingatlan. Ebben
az idõben alakult ki az épület utcai szárnya
mai formájában, ekkor építhették
hozzá mai kapualját, valamint az udvari oldalon végighúzódó
földszinti és emeleti árkádos folyosókat.
A földszinten és emeleten három-három kosáríves
árkádnyílás látható. Az
emeleti déli- kapualj feletti - árkádnyílás
jelenleg el van falazva és arról egy ablak nyílik
az udvar felé. A ház eredeti barokk-kori beépítésû
állapotában azonban a földszinten is és
az emeleten is négy-négy egyforma árkádnyílás
futott végig az udvari homlokzaton. Ezek ma is megvannak, azonban
az árkádos folyosókban csak belülrõl
láthatók, mert a Pan József féle mai déli
udvari szárnyat az eredeti , barokk épülethez (
a földszinti és emeleti legdélibb árkádívekhez
) hozzáépítették, s így azok az
udvar felõl ma már nem láthatók. Az épület
a második világháború után megrongálódott.
1962-ben megindult a helyreállítása. A födémcsere
megkezdése elõtt a lakások kutató-sávjában
elõbukkantak a falfestések, majd a szobák falairól
a mintegy 14-15 festés réteg eltávolítása
után a térre nézõ emeleti szobákban
eredeti XVIII. századi, mind színekben, mind figurális
mintákban igen gazdag al secco technikával készült
falfestések kerültek elõ. A falfestés jelentõségét
fokozza az a tény is, hogy újkori falfestések
közül a budai várban ezideig csak copf jellegû
falfestések bukkantak elõ, míg itt 1760 tájékáról
származó barokk formát követõ festéseket
tártak fel, majd restauráltak. A képeken sem
mûvészi szignó, sem évszám nem található,
azoknak készítési idejét mégis
1760-ban határozhatjuk meg, egyrészt, mert formailag
erre az idõszakra datálhatók, másrészt
a szabadkézzel készült qualitásos festést
csak igényesebb tulajdonos készíttethette, ez
pedig az új tulajdonos de la Motte báró személyében
valószínûsíthetõ. 1963. év
tavaszán kezdõdhetett a falképek teljes feltárása,
konzerválása.
A feltárás a falfestést teljes terjedelmében
napfényre hozta.
Leírásuk:
Az északról számított I. számú
szobában az északi falon falfestés nem volt,
mert ez a rész az alatta lévõ kapualjjal együtt
a háború folyamán súlyosan megsérült.
Többi falán XVIII.sz-i plasztikus hatású
rokokó ízlésû csigákból és
akantuszokból induló népies hatású
sárga, piros és mély zöld színû
virágok. A supraportok copf ízlésben készültek.
A 2.sz. szobában XIX. századvégi sablonfestésû
rózsás keretezés látható zöldes
színû falmezõkkel. Supraport itt nem maradt meg.
A 3.sz. szobának falain plasztikus barokk keretben négy
stáció kép (töviskoronázás,
vesszõzés, keresztre feszítés, siratás)
és két biblikus táj szerepel. A supraportoknál
talált színes virágok megegyeznek az l.sz. szobában
alkalmazott virágdíszítéssel.
A 4.sz. szoba falmezõinek közepén festett vázákban
zöld, kék, sárga, piros virágú csokrok
vannak. Supraport a falmezõk felsõ egyharmadának
formájával azonos. A lábazat faborítást
utánzó, barnaszínû párkányt
és kazettákat ábrázoló festés.
Az 5.sz szobának falait az arkangyalok és Nepomuki Szt.
János alakjai díszítik. Északi falon az
ajtótól jobbra az ifjú Tóbiást
Rafael arkangyal kíséri, Tóbiás kezében
hal, melynek epéjével gyógyította meg
vak apja szemét a bibliai legenda szerint. Az ajtótól
baka Rafael arkangyalt utasként, attributumaival ( zarándokbottal,
tökhéjból készült vizes edénnyel,
tarisznyával és hallal) ábrázolta festõje.
A déli falon középen Nepomuki Szt. János
ikonográfiai Attributumával (kereszttel, karingben,
birétummal), mögötte a prágai Károly
híd látható. Ettõl balra az angyali üdvözlet
jelenete Gábriel arkangyallal, kezében liliommal, majd
a szoba másik felén Mihály arkangyal a római
katonák fegyverzetében, sisakkal, pajzzsal, tüzes
karddal, sárkányon állva adja a képek
tartalmát. A figurális részek és a képhez
tartozó háttér zödt grisaille-ben festettek.
A kompozíciókat barna, plasztikusan festett keretezés
veszi körül, melyet felsõ és alsó részénél
színes virágfüzér díszít.
A figurális kompozíciók adta térközben
díszes keretezésû sok színû virágmotívumok
vannak. A supraport díszítése vázában
elhelyezett tarka virágcsokor. Lábazatának kialakítása
azonos a 4. sz. szobában lévõvel.
Az emeleti falfestésekkel díszített enfilade
rendszerû szobasor, amelyek kétszárnyú
ajtói értékes és szép barokk vasalással
ékes eredeti, vagy a meglévõk alapján
újrakészített szerkezetek, élményszerûen
idézik a barokk idõket.
Részletek a "Budapest, I., Dísz
tér 15. sz. mûemléképület (hrsz.
6471 ) tudományos dokumentációjából.
(Egykori Fõv. Tan. VB HKI Mûemléki Osztály,
Horler Ferenc)
|
