Az épület 1948-ban történt gyors helyreállítása után elsõként 1953-ban a barokk homlokzatot állították helyre az utcakép javítására, Boros László tervei szerint. Az épületet azonban továbbra is lakásként használták, míg végül 1962-ben megkezdõdött a tatarozás, mely eredetileg a meglévõ lakások helyreállítását és korszerûsítését célozta.
A födémcsere megkezdése elõtt a lakások kutató-sávjában elõbukkantak a falfestések, majd a szobák falairól a mintegy 14-15 festés réteg eltávolítása után a térre nézõ emeleti szobákban eredeti XVIII. századi, mind színekben, mind figurális mintákban igen gazdag al secco technikával készült falfestések kerültek elõ. A falfestés jelentõségét fokozza az a tény, hogy újkori falfestések közül a budai várban ez ideig csak copf jellegûek bukkantak elõ, míg itt 1760 tájékáról származó barokk formát követõ díszítõfestést tártak fel, majd restauráltak. A képeken sem mûvészi szignó, sem évszám nem található, azoknak készítési idejét mégis 1760-ban határozhatjuk meg, egyrészt, mert formailag erre az idõszakra datálhatók, másrészt a szabadkézzel készült qualitásos festést csak igényesebb tulajdonos készíthette, ez pedig csak az akkori tulajdonos de la Motte báró, késõbb gróf személyében valószínûsíthetõ.
A feltárás után nyilvánvalóvá lett, hogy meg kell változtatni az épület rendeltetését, mivel ha az továbbra is lakóépületként funkcionál, nem biztosított a falképek épségben maradása, és valamikori bemutatása. Így kapta meg az akkori Fõv. TanácsVB. Házkezelési Igazgatóságának Mûemléki Osztálya hivatali célra.
A helyreállítás 1963 tavaszán fejezõdött be. A restaurálást két csoport vezette: az egyik a Képzõmûvészeti Alap által kijelölt csoport Illés János vezetésével, a másik Sárdy Lóránt a Mûemléki Osztály festõmûvész restaurátora. õ dolgozott az egykori kis írókabinet falain. Ezért van, hogy a restaurálás stílusa, pld: a kiegészítések módja eltérõ módon történik: Az írókabinet falképeinek restaurálásakor a kiegészített részeket vakolatsüllyesztéssel emelte ki a restaurátor, míg másutt a hiányzó részek nem kerültek kiegészítésre akkor sem, ha pld. a szimmetria szabályai folytán egyértelmû volt is a hiányzó részlet.
Ekkor történt az emeleti folyosók beüvegezése, és az egész barokk épület eredeti formára történõ visszaállítása, a folyosói házimúzeum berendezése A falképek legutolsó tisztító restaurálását 1987-ben végezték el Rády Ferenc irányításával, aki a péceli kastély dísztermi freskóinak restaurálásán is dolgozott.
A Mûemléki Osztály 1991-ben szûnt meg, helyét felváltotta intézményünk, az 1992-ben alapított Mûemlékek Állami Gondnoksága, amely 1998-tól gyakorolja a De La Motte palota vagyonkezelõi jogát.
Mivel szándékunkban áll megvalósítani az 1963-as rekonstrukció célkitûzéseit, vagyis a díszteremsort életmód-történeti bemutató és rendezvényi térsorrá alakítani, máris számos korabeli mûtárggyal rendelkezünk, (bútor, csillár, stb.) és ezeket folyamatosan bõvítjük. Megtörtént a barokk lépcsõház tönkrement lépcsõkarának rekonstrukciója, a mellékhelyiségek korszerûsítése. Megszülettek a tervek az emeleti helyiségek fûtésének átalakítására, és reményeink szerint a 2002. évi Kulturális Örökség Napok látogatói lesznek az elsõk, akik nem látják többé az 1963-as helyreállításkor kivitelezett, a barokk-rokokó díszítõfestés mûvészi élményét megbontó és zavaró fûtéscsöveket. A bemutató termek kialakítására 2000.-ben programterv készült.
A látogatók azonban nincsenek teljesen kizárva a De La Motte palota díszteremsorának élvezetébõl addig sem, míg e célok megvalósítására elsõsorban anyagi okokból nem kerül sor. Minden évben a Kulturális Örökség Napok rendezvényének egy napján a palota kitárja kapuit az érdeklõdõ vendégek elõtt, hogy felelevenítse elõttük azt a kort, amelynek formavilágát hûen õrzi mind a mai napig.