Épületeink | Programok | Befektetõknek | Intézmény | Támogatók | Környezetvédelem | Szolgáltatások | Múzeológia
Nyitólap | Épületek
Bp, De La Motte palota
 
Lehetõségek
Az alábbi menüpontokból választva tekintheti meg az épületet és környékét

  Bemutató
  Leírás
  Történet
  Park
  Rehabilitáció
  Környék
 
Leírás
Az épület két középkori ház egyesítésébõl és újjáépítésébõl jött létre Buda töröktõl való visszafoglalása után. Az egyik ház az ostromban teljesen rommá lett, a másiknak néhány fala, boltozata és egy pincéje megmaradt. Az újjáépítés - azaz a mai Dísz téri szárny korabarokk kiépítése - a XVIII. század elején történhetett, amikor Schulz János és felesége volt a tulajdonos.

1760-ban tõlük vette meg De La Motte alezredes, s valószínûleg az õ nevéhez kapcsolható nemcsak az emeleti termek díszítõ falképeinek elkészíttetése, hanem a kapualjnak, a felette levõ szobának, a mai homlokzatnak és az udvari oldalon húzódó árkádos folyosónak a megépítése is.
A két fölszintes középkori ház körvonalai a mai földszinti alaprajzon és a homlokzaton is nyomon követhetõk.
A 8 ablaktengelyes homlokzat jobb oldali 4 ablaktengelye rajzolja ki az egyik épület tömbjét, melynek földszintjén az utca felõl egy kis üzlethelyiség, mellette a középkori kapualj, majd egy kis szoba mögött egy középkori konyha húzódik meg. A konyha alatti pincerész egy boltozatos termet foglal magába, ahol a régi középkori kút volt.
A másik épület ablaka, és ajtaja mögött az egykori patika officinája húzódott meg. A barokk kapualj a palota jelenlegi bejárata. Innen vezet fel az emeletre a barokk kétkarú lépcsõház, alatta a pincelejáró ajtaja nyílik. A pincében a már említett termen kívül még két járat húzódik. Az egyik a várbeli pincerendszer szövevényéhez kapcsolódik, a másik pedig egy nemrégiben felfedezett természetes barlangba vezet.
Az udvari homlokzat jellegét az udvari oldalon végighúzódó földszinti és emeleti árkádos folyosó határozza meg, mely, úgy mint a lépcsõház és az emelet, már a barokk kor mûve. A földszinten és emeleten három-három kosáríves árkádnyílás látható. Az emeleti déli- kapualj feletti - árkádnyílás jelenleg el van falazva és arról egy ablak nyílik az udvar felé. A ház eredeti barokk-kori beépítésû állapotában azonban a földszinten is és az emeleten is négy-négy egyforma árkádnyílás futott végig az udvari homlokzaton. Ezek ma is megvannak, azonban az árkádos folyosókban csak belülrõl láthatók, mert az 1865-ben épült , de elpusztult Pan József féle "L" alaprajzú déli szárny helyén létesült mai új udvari szárnyat az eredeti, barokk épülethez ( a földszinti és emeleti legdélibb árkádívekhez ) hozzáépítették, s így azok az udvar felõl ma már nem láthatók.
Valószínûleg a De la Motte család alakította ki a barokk-rokokó stílusú, figurális, un. " al secco" technikával felhordott falképekkel díszített öt terembõl álló impozáns emeleti egybenyíló szobasort, az un. az amphiládot. A teremsor kétszárnyú ajtói rézdoboz-záras, míves barokk vasalással ékes eredeti, vagy a meglévõk alapján újrakészített értékes szerkezetek, élményszerûen idézik a barokk idõket. Szokatlan módon az ajtók mindkét szárnyán van kilincs, és ez azt eredményezi, hogy a két szárnyat egy mozdulattal fel lehet nyitni.
A déli oldal felõli kis írókabinet valószínûleg a családfõ dolgozószobája lehetett. Erre nagyságából, és elhelyezkedésébõl lehet következtetni.
A falakon a 3 archangyal, Gábriel, Mihály és Rafael szerepel, ez utóbbi két jelenetben is. Középen Nepomuki Szt. Jánost láthatjuk.
Gábriel az angyali üdvözlet jelenetében látható kezében liliommal, Szûz Mária társaságában.
Mihályt, a harcos szentet, mint a bûn és a gonoszság legyõzõjét, az isteni igazságszolgáltatás megtestesítõjét láthatjuk római legionáriusi ruházatban és fegyverzetben, amint a démon, a Sátán hátán, s fején tapos.
Rafael az egyik képen magányos utasként jelenik meg, attribútumaival, a tökhéjból készült ivóedénnyel, vándorbottal, tarisznyával és kezében hallal. A másik jelenetben Tóbiással játszódó története elevenedik meg, amint Ninivébe kíséri a kisfiút.
A szoba jelenlegi berendezése két csiszolt üvegcsillár, egy 1735 körül készült intarziás asztal, valamint egy késõcopf stílusban készült, ma is mûködõképes kályha õrzik a történeti hangulatot.
A következõ szoba, melybe a jelenlegi fõbejáraton keresztül lehet bejutni, a De la Motte házaspár hálószobája, valamint a ház asszonyának visszavonuló helye is lehetett valamikor. A szoba falain színes fa falipannókat imitáló festésmezõben ábrázolt vázákban virágok idézik a barokk virágkötészetet. Aranyozott fa rocaillok árnyékolt plasztikus festése gazdagítja a látványt, amelyekre felkötött virágfüzér-vonulat felül körbefutja az egész szobát.
Ott, ahol ma az 1760 körüli felsõrészû pohárszék adja a jelenlegi MÁG iroda titkársági tálalásának hátterét, a falon nincs vázamotívum, mert ott kellett legyen a házaspár baldachinos ágya. A hálószoba egyik dísze a festett íves kályhafülke, aranyozott kagylómotívumú ívzárással.
A következõ kétablakos szoba hálószobaként szolgálhatott. A szobában a falakon Krisztus szenvedésének története, az un. passió jelenetei vehetõk ki.
"A Geccemánei kert az Olajfák Hegyén" jelenetével indul, majd az "Oszlopokhoz kötözött Krisztus megostorozása" címû jelenettel folytatódik. Az ostorozás után Krisztus a földre kerül.
A harmadik kép "Krisztus megkoronázása tövissel" jelenetét ábrázolja. Majd a negyedik képen a keresztre feszítés jelenete elevenedik meg. Krisztus keresztfájánál Szûz Mária és Szent János apostol áll, mellettük a keresztfa tövében Mária Magdolna térdel. A kereszt tövében stilizált koponya utal az esemény helyszínére, a Golgotára, azaz a Koponyák Hegyére. A terem hiányzó falképei elpusztultak. Az ajtók felett a szupraportálokban Krisztus szenvedésének jelképeként rózsából font füzérek íve húzódik.

A szintén kétablakos helyiség falait az 1790-es évekre jellemzõ rajzolatú kékes-zöldes alaptónuson két sor sárga-vörös rózsával szegélyezett, okker keretû, directoire stílusú díszítõfestés jellemzi. A keretek egykoron valószínûleg falikárpitok, gobelinek keretéül szolgáltak.
A szoba funkciója lehetett ebédlõ, de a társasági élet csúcspontját jelentõ szalon is.
A leghátsó szoba, az un. nyári ebédlõ díszítõfestése rokokó stílusban készült, virágfüzér-motívumok üres, zöldes falképmezõket fognak közre, valószínûleg felfüggesztendõ festmények helyének biztosítására. Az ajtó feletti szupraportálokban copf stílusú díszítõfestésréteget állított helyre a restaurátor.
Az ablakok között minden kétablakos szobában tükör számára fog körül üres faképmezõt egy-egy díszesen megformált festett keret.
A mai fõbejárati elõtér és a jelenlegi mellékhelyiségek foglalják magukba az írószobából és a hálószobából nyíló, egykor a tornácról nyíló elõszobákat és a gardróbbot.
Az elõtérbõl nyílik a tornácra nézõ barokk konyha, és az éléskamra. Az elõtérben alabástrom csillár függ, a folyosón pedig un. laterna lámpák, amelyek a huzatos közlekedési terek jellegzetes világító eszközei. A folyosó ablakainak parapettjében az 1963-ban történt felújításkor egyedi tervezésû tárlószekrények kerültek elhelyezésre, ahová az akkori Mûemléki Osztály kis házi múzeumát helyezte el a vári épület-felújításokból kikerült eredeti, különbözõ korokból származó vasalatokból és kovácsolt vas munkákból.

 

 
Épületek | Programok | Befektetõknek | Intézmény | Támogatók | Környezetvédelem | Szolgáltatások | Múzeológia
vissza a tetejére
Minden jog fenntartva Mûemlékek Állami Gondnoksága - huntrust@mag.hu