A várbarlang

IV. Béla a tatárjárás után, 1247 tavaszán elrendelte a Budai Vár, a király új székhelyének megépítését. A kora-középkori városépítõknek két célja volt: megvédeni a lakókat a külsõ ellenségtõl és egyidejûleg biztosítani az élethez elengedhetetlen feltételeket falon belül. A külsõ védelmet az akkor 5-10 méter magas várfalak biztosították, míg a vízellátásra a Várhegy barlangjaiban található víz volt a legalkalmasabb. A barlangpincék kútjai még ostrom idején is iható vizet szolgáltattak. A házak alatt található üregek más célra is hasznosíthatók voltak: élelmiszer tárolására, az idegenek - vagy éppen az adószedõk - elõl az értékek elrejtésére. A török korban közülük nem egy jégveremként szolgált.
Fontos funkciója volt a barlangoknak tûzvészek, háborúk, ostromok idején. Van olyan vélemény is, hogy a védõk képesek voltak csapataikat átcsoportosítani a föld alatt. Több leírás szól arról, hogy a védõk a várfalak oldalába kivezetett barlangokból kitörve támadtak az ostromlókra.
Találóan jellemezte a Várhegyet Evlija Cselebi, a híres török utazó, amikor feljegyezte: "A Budai Vár belülrõl üres". Rebesgették, hogy egy-egy budai pasa megunt háremhölgyeit a mélyben falaztatta el. Sokan eredtek török kincsek után is a Várhegy gyomrába. A mai kor kutatói, szakemberei sem megunt háremhölgyet, sem kincseket nem találtak ezeken a helyeken, legfeljebb rozsdás sarkantyúkat, cserépdarabokat, régi ágyúgolyókat. A múlt századra a barlangpincék nagy része feledésbe merült. A képzelet "fekete grófok" tanyáit, szellemek lakóhelyeit képzelte a föld alá. Az elhanyagolt üregek egyre több gondot is okoztak. Az útbeszakadások miatt - az 1880-as évek végén - elrendelték a pincerendszer felmérését. Végül határozat született, hogy a vári üregeket törmelékkel, szeméttel, földdel be kell tömni.
Századunk harmincas éveiben ismerte fel Kadic Ottokár, a kor legkiemelkedõbb barlangkutatója, hogy a "törökpincéknek" nevezett üregek valójában természetes mésztufabarlangok. Tervet készített a barlangpincék kitisztítására és bemutathatóvá tételére, amelyhez elsõként az I. kerületi elöljáróságot sikerült megnyernie. A fõváros 1935-ben a Magyar Barlangkutató Társulatra bízta a budavári barlangpincék feltárását. Várhegyi Barlangbizottság alakult. Még ebben az évben megnyitották az elöljáróság épületébõl induló lejáraton keresztül a nagyközönség elõtt a barlangrendszer egy részét a Szentháromság utca alatt. Mesterséges áttörésekkel és "altárók" vájásával egyre több üreget kapcsoltak össze.
Egy ilyen átjáró kialakítása során fedezte fel Kadic azokat a kezdetleges kovaeszközöket is, amelyek tanúsítják, hogy a hajdani melegforrások környékén már az õsember is megtelepedett.
A háború kitörése után a pincékbõl óvóhelyeket alakítottak ki, az idegenforgalmat megszüntették. A várfennsík középsõ részén új járatok nyitásával, a meglévõ üregek megerõsítésével több kilométer hosszú óvóhely-labirintust hoztak létre. Ekkor épült meg a mai napig mûködõképes Sziklakórház. A második világháborúban egyes adatok szerint több mint 4000 ember talált menedéket a Vár alatti pincerendszerben.
A több mint négy kilométeres kiépítettségét az ötvenes években érte el. Nagy része titkos objektumnak számított. A korszerû polgári védelmi igényeknek ma már nem felel meg. A barlangkutatók a 60-as évek elején kiharcolták, hogy újra megnyíljon az idegenforgalom számára, ám 1975-ben - pénzhiány miatt - be kellett zárni. 1982 óta hazánk fokozottan védett barlangjai közé tartozik.
1985-ben a felszínen jelentkezõ hatások, útbeszakadások, süllyedések újra ráirányították a figyelmet a barlangrendszer által okozott gondokra. Átvizsgálták a labirintus-rendszert, a szükséges helyeket megerõsítették, a vári forgalom csillapítására forgalomkorlátozásokat vezettek be.

A Vár alatti pincék mai állapota

Ma elsõsorban a független barlangpincék károsodásai okoznak gondot. Ezek közül sajnos sok ismeretlen helyen és állapotban van. Betömedékelt voltunk miatt ellenõrzésük, felülvizsgálatuk sok energiát és pénzt igényel. Helyük sokszor csak a lakók elbeszélése vagy régi térképek alapján határozható meg, nem egy közülük II. világháborús törmelékkel van tele.
A középkori barlangpincék hangulata a rajtuk végzett átalakítások ellenére megõrzött. Eredeti képük jól megfigyelhetõ a Várnegyed északi részén található több mint ötven független barlangpincében. A vári pincerendszer hármas tagozódású: a lakóházakhoz kapcsolódó épített pincék alatt mésztufába vájt, boltozott középkori mélypincék helyezkednek el. Ezekbõl vezetnek a lejáratok a természetes barlangokban. Ez utóbbiakat a régi kor emberei csak kimélyítették, de néhol megerõsítésre utaló pilléreket és boltíveket is találunk. Az oldalfalakon a Várhegy teljes geológiája megfigyelhetõ: egyes helyeken a márga, máshol a hajdani Ördögárok kavicsos, agyagos üledékei tárulnak fel. Mély kútjaik a hegy hidrológiai viszonyaiba kínálnak betekintést.