Megjelent! Kapható a kastélyokban és a könyvesboltokban.



Varga Kálmán
Mária Terézia Eszterházán

A XVIII. századi Magyarországon a legfényesebb ünnepek közé tartozott, ha Mária Terézia (1740 80) udvarával a magyar fõnemesek kastélyaiba látogatott. A politikai jelentõségû, épp ezért meglehetõsen ritka a negyven év alatt alig tucatnyi , a pár órástól a 2 3 napig tartó látogatások sorát 1751-ben a gödöllõi nyitotta meg, gróf Grassalkovich I. Antal újonnan épült rezidenciájában. Az ekkor megújuló budai Királyi Palota megtekintéséhez kötött látogatást követõen a királynõ leggyakoribb látogatásait az Esterházyak köpcsényi, tallósi és eszterházai kastélyaiban tette. Közöttük a legfényesebb és az "eszterházi vígasságok" sorában is egyedülálló, szemkápráztató barokk ünneppé emelkedõ látogatás 1773 szeptemberében volt, amikor herceg Esterházy "Pompakedvelõ" Miklós fogadta a királyi vendéget. Az Európa szerte híressé vált ünnepet egyszerre tudományos és ismeretterjesztõ céllal feldolgozó munka még nem született, ezért a tervezett kötet - amely a gödöllõinek mintegy folytatása - igazi újdonságnak számít a ma is álló Esterházy-kastély, sõt az országtörténet iránt érdeklõdõknek is.

A tervezett, összesen 120 oldalas, négy nyelvû (magyar, német, angol, francia), B/5-ös formátumú és gerinckötéses albumot három fejezet alkotja:

1. Áttekintõ tanulmány a XVIII. századi királynõi látogatásokról, azok politikai és mûvelõdéstörténeti jelentõségérõl. Elõdeitõl eltérõen az 1740-80 között uralkodó Mária Terézia rendszeresen hosszabb idõt töltött Pozsonyban, az országgyûlés helyszínén, és emellett - különösen az 1760-as évektõl - számos alkalommal vendégeskedett magyar fõurak kastélyaiban. A könyv elsõ részében e látogatásokról adunk áttekintést, elemezve az osztrák-magyar együttélésben betöltött szerepüket. A jelentõsebb látogatások rövid leírásával pedig a barokk fõúri életmód pazar ünnepeibe nyerünk bepillantást.

2. A második rész az 1773. szeptember 1-3. közötti eszterházai napokat dolgozza fel, források és egykorú leírások tükrében. A többnapos királynõi vendégeskedés mûvészeti eseményei (Haydn mûvek bemutatása), az építészeti és kertészeti pompa (kastélyépület, kertmûvészet) és a barokk látványosságok (tüzijátékok, mulatságok) egy korszak életérzéseit tükrözték és a magyar mûvelõdéstörténet fontos fejezetét jelentik.

3. A harmadik rész a látogatás sajátos utóéletére ad példákat: rövid bevezetõt követõen összegyûjtve közli a királynõi utazással kapcsolatos késõbbi legendákat és anekdotákat. Az érdekes históriák színessége, illetve az a tény, hogy a történelmi emlékezet így õrizte meg az eszterházai uralkodói látogatást, mutatja, milyen nagy jelentõségû esemény volt ez Mária Terézia és a magyarság viszonyában.

" A kötetet 15 színes és fekete-fehér ábrával illusztráljuk. A fejezeteket forrás- és irodalomjegyzék, valamint képjegyzék követi. A szöveg párhuzamosan fut a négy nyelven.

A PÉCELI KASTÉLY ÉVSZÁZADAI
(Tanulmánykötet a péceli Ráday kastélyról)

1. A kötet, mint a Mûemlékek Állami Gondnoksága kastélymonográfia sorozatának darabja

A Mûemlékek Állami Gondnoksága 1999-ben látta elérkezettnek az idõt arra, hogy a kezelésében volt vagy lévõ, megfelelõen feltárt és kutatott kastélyokról egy hiánypótló monográfia sorozatot indítson. A tervek szerint évente megjelenõ kötetek elsõ darabja a 2000 tavaszán megjelent Varga Kálmán: A gödöllõi kastély évszázadai címû munka volt. A monográfiát céljaiban, tartalmi szerkezetében és formai kialakításában hasonló kötetek követik majd, másodikként 2001 szeptemberében A péceli kastély évszázadai címû tanulmánykötet, amelyhez támogatást ad a Magyar Millennium Kormánybiztosi irodája is.

2. A kiadni tervezett tanulmánykötet ismertetése

Bár a péceli Ráday kastély kiemelkedõ és kor világi mûvészetére nagy hatást gyakorló építészeti örökségünk, építészettörténeti és históriai szempontból a kevéssé ismert, illetve feldolgozott mûemlékegyüttes. Ennek több oka is van. Egyrészt az építtetõ Rádayak után 1872-ben a kastély más család birtokába került, s ekkor szellemi mûvelõdéstörténeti jelentõsége lényegében megszûnt. Másrészt gyûjteményei mint például képtára egy tûzvész miatt 1825-ben elpusztultak, illetve egyedülálló könyvtára 1861-ben elkerült Pécelrõl. Mindezt megtetézte az 1945 utáni helyzet is, amikor az együttes MÁV kórházként maradt zárva a kutatók és a látogatók elõtt.

A tudományos igényû és az épület egészére kiterjedõ mûvészettörténeti feltárások elvégzésére végül is a kastély Mûemlékek Állami Gondnoksága általi átvételétõl, 1997-tõl kerülhetett sor. A falkutatások, a kertben végzett feltárások és az ezekkel párhuzamosan futó levéltári (családi töredékek, más családok fondjai, stb) kutatások alapján az elsõ eredmények komolyabb összefoglalására napjainkban kerülhet sor: a tervezett kötet megjelentetésével egy olyan árnyalt, valóban úttörõ jellegû munka születhet, amely elõször tekinti át tudományos megalapozottsággal a hazai mûemlékállomány ezen kiemelkedõ együttesének építéstörténetét, a magyar mûvelõdéstörténet vonatkozásában betöltött kiemelkedõ szerepét és életének közel három évszázadát.

A kötet tematikájának kialakításakor azonban szükséges figyelembe venni, hogy a Rádayakról, a hazai mûvelõdéstörténetben betöltött szerepükrõl már számos könyv, tanulmány született. Ebbõl adódóan arra kell törekednünk, hogy a kötet középpontjába a kastély építészettörténete, a kastélybéli élet, illetve a kastélytörténetben teljesen fehér foltnak számító Kelecsényi család álljon. A mintegy 15 kézirat ívre tervezett, valamint kb. 40 színes és 30 fekete-fehér képpel illusztrálható munka szerzõinek a mûemlékvédelelem, a mûvelõdéstörténet és a történettudomány, valamint a családtörténet neves szakembereit kérjük fel.