Mivel a mûemlék fogalmához hozzátartoznak rendeltetésébõl adódó történeti alkotórészei és berendezései is, az adott emlék helyreállítása és restaurálása, szükség esetén rekonstrukciója ki kell terjedjen az épület külsõ- (például történeti kertek plasztikái) és belsõ (például enteriõrök kialakítása) tartozékaira is. Ezen túlmenõen a prioritást élvezõ kulturális-szellemi hasznosítás elemi követelménye különbözõ mûtárgyegyüttesek (bútorzatok, fõúri családi ábrázolások, történeti könyvtárak, stb) feltárása és begyûjtése. Másként fogalmazva: az a fõ cél, hogy a MÁG állományába sorolt mûemlékek hiteles építészeti környezetben tükrözzék koruk mûveltségét, csak a konkrét épületek tartozékainak minõsíthetõ kulturális javak széles körének feltárásával, gyûjtésével és felhasználásával érhetõ el.

A gyûjtõmunka másik fõ irányát az adott mûemlékek architektúrájához és környezetéhez szervesen nem kapcsolódó, de a tradíciók megismerését és a múzeumi-kulturális hasznosítást segítõ emlékanyag képezheti. Mûfajilag ezt a kört kisebb történeti tárgyegyüttesek (például személyes használatú apró tárgyak), történeti dokumentumok és képanyagok (például tervek, iratok, levelek, archív fotók) és különbözõ, nem tárgyszerû, de ún. adattári tételekké összeállítható anyagok (például visszaemlékezések) adhatják.

Az autentikus tárgyi örökség, illetve hiteles emlékanyagok gyûjtése és gondozása elsõsorban a konkrét mûemlékekhez, valamint a mûemlékek által képviselt mûvelõdéstörténeti összefüggések rendszeréhez kapcsolódik. Ez határozza meg a gyûjtõkört, amely lényegében a mûvészeti és történeti tárgykultúra széles spektrumát jelenti, és a gyûjtési területet, amelyet viszont az adott régió múzeumi hálózatával egyeztetve szükséges pontosítani. (Ez utóbbi a jó együttmûködés záloga is) A gyûjtés során az intézményhez került mûtárgyak nyilvántartási rendje megfelel a klasszikus közgyûjteményi nyilvántartásoknak. A naplók és adatlapok teljeskörû, fotóval kiegészített információkat rögzítenek, vagyis nemcsak adott állapotot, hanem folyamatosan is minden adatot (például a restaurálás tényét, szakirodalmi vonatkozásokat, stb)

A feltárás és gyûjtés módszerei az alábbiak:

- Helyszíni feltárások, esetenként ásatások során elõkerülõ, megõrzésre érdemes emlékanyag (építészeti töredékek, tartozékok, esetleg különbözõ kultúrrétegek emlékei, stb)

- A nemzetközi és hazai mûkereskedelem (aukciók, üzletek) folyamatos figyelemmel kísérése és szükség-, illetve lehetõség szerinti vásárlások. (A mûtárgyvásárlási keret a saját erõn felül bõvíthetõ különbözõ céltámogatásokkal, pályázatok útján, illetve szponzori körök szervezésével)

- A hazai közgyûjteményekben (levéltárak, múzeumok, egyházi gyûjtemények) végzett kutatómunka alapján objektumonkénti adatok begyûjtése, nyilvántartása, együttmûködésekkel pedig mûtárgyak kölcsönzése (letétek).

- Terepmunka, amellyel egyfelõl a szétszóródott berendezések és mûtárgyak egy része feltárható, illetve begyûjthetõ, másrészt adatok és illusztratív dokumentumok (iratok, archív fotók, stb) gyûjthetõk. Etekintetben célszerû a helyi lokálpatriotizmusra (például irányított diákcsoportok) és a helytörténészi aktivitásra is építeni.

- Ajándékozás, adományozás, valamint végrendeletileg szerezhetõ tulajdonok (ez utóbbi formában nemcsak mûtárgy jöhet szóba).